Kelta fanaptár: III. 18- IV. 14.

A kelta mitológiában Bran és unokaöccse, Gwern király személyesítette meg az égerfát. Egy Branról szóló monda szerint Bran keresztbefeküdt a folyón, így serege átmasírozhatott a túlpartra. Az égerfa hónapjába esnek a tavaszünnepek, a meghaló, és a feltámadó isten alvilágból való visszatértének napja. Graves az égerfát más indogermán neveit többekközött Éliszhez, a túlvilági Elízium sziget királynőjéhez kapcsolja. Az égerfaisten valóban egyike a meghaló és feltámadó isteneknek. Az éger "vérzik" is ráadásul, fehér kérge, ha megsebzik vörösre színeződik.

A finnugor mitológiában a Kalevala-beli Lemminkeinen, hogy a tüzes sas képében reá leselkedő halált kijátsza, égerfalovat, és égerfalegényt "dalol" maga helyett.